Pátyról dióhéjban
Páty település nevét IV. (Kun) László király 1286. május 12-én ( virágvasárnapot követő ötödik vasárnap) kelt adománylevele említi elsőként, Paagh formában. Az oklevél a falu első krónikása, Molnár Jenő tanító úr levéltári kutatásai alapján vált ismertté. Az emberi élet nyomai azonban e területen jóval korábbra vezetnek.
A 2004-es régészeti ásatások során a mai Páty külterületén, a Füzes-patak keleti oldalán, a Hegyi-dűlőben a régészek már egy középső bronzkori (Kr. e. 3. ée.–Kr. e. 1. sz.) urnatemetőre (Verdung) bukkantak, amely a Vatya kultúrához köthető. A temető urnáit fedőtállal takarták, a szájukba követ vagy belső tálat helyeztek, a hamvakat az urna aljában találták meg, mellékletként főleg kis füles bögrék kerültek elő, a fémtárgyak közül főként bronz félhold alakú csüngők, hajkarikák, tűzők. A késő vaskorban (Kr. e. 1. sz.–Kr. u. 1. sz.) a kelta eraviszkuszok, akik elsőként használtak fémpénzt a Kárpát-medence népei közül, éltek Pest megyében. Mivel békés körülmények között foglalták el a rómaiak ezt a területet, így a helyükön maradtak. Pátyon, a Malom-dűlőben tártak föl földbe mélyített kemencés és mély gödörházakat, nagy tárolóvermeket, helyben gyártott, korongolt, szürke kerámiákat. A római korban határprovincia volt a Duna jobb partja, és az utak mellett kőépületekből álló falvak létesültek, a Füzes-patak mentén kb. 2 km hosszan húzódott a település, az ún. vicus. A római kori temetőt az M1-es autópálya két oldalán tárták föl, annak ÉNY-i szélén pedig hunkori sírcsoportra bukkantak.
A 4–5. sz. fordulóján egy kisebb gót és alán népcsoport telepedett meg itt. Később avar sírokat és Árpád-kori gödröket ástak a házakba. Az 1997-es ásatások során, ugyancsak a Malom-dűlőben, találtak egy nagy kiterjedésű honfoglalás kori sírcsoportot is.
A nyeregkészítők és a kalap arany
A középkori Páty a Csák nemzetség birtokaként a mai község belterülete alatt feküdt. Majd Károly Róbert 1311-ben mint királyi birtokot adományozta Debreczeni Dózsa mesternek Path földjét, ahol az írás tanúsága szerint, királyi nyeregkészítők laktak. Majd Nagy Lajos király visszavette ismét királyi birtoknak, de a 14. század közepétől a telki apátsághoz került, utána pedig többször is gazdát cserélt a török hódoltság idejéig. Ekkor a falu hosszabb-rövidebb időre elnéptelenedett, 1590-ben a budai szandzsák összeírásánál Páty 19 adóztatható portával, összesen 31 fővel szerepel. A török hódoltság végére a Pátyi-medence lakossága a falu belterületén, a mai református templom környezetében összpontosult, a központ a mai Kossuth utca lehetett. 1689-től a falu fele-fele arányban a Koháry családé és a telki apátságé volt.
A reformáció hamar erős gyökeret eresztett a településen, 1626-tól már ismerjük a lelkészek névsorát, 1668-ban a hívek adakozásából Komáromban készített kelyhet vettek. Majd a régi templomukat az 1781-es Türelmi rendelet értelmében elbonthatták, és helyére nagy összefogással fölépítették a környék legszebb barokk templomát 1783-ban. A szájhagyomány szerint egy nap és egy éjjel felutaztak Bécsbe, amikor a kancellária ellenkezett pénzhiányra hivatkozva, akkor a pátyiak egy kalap aranyat borítottak az asztalra, bizonyítva, hogy az építkezés költsége már náluk van. 1779-ben a katolikus kápolna alapkövét is elhelyezték a telki skót bencések. A copf stílusú épület egy év alatt elkészült, orgonáját Mária Terézia adományozta a templomnak, sajnos ma már ez az ezüst sípos, miniatűr mintázatú fabillentyűs hangszer nem található meg. A katolikus hitközség 1936-tól önálló, a plébániatemplomot a 90-es évek óta újítják föl.
A Pátyi vörös és a „pinceváros”
A 19. század Páty életében jelentős változást hozott, a jobbágyfelszabadítással a birtokszerkezet is megváltozott, a hagyományos szántóföldi kultúrán túl tért hódított a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés. A falu déli fekvésű domboldalán telepített szőlőből minőségi bort készítettek a pátyiak, ami Pátyi vörös néven lett ismertté. Ekkor alakult ki a Pincehegy a Hegyi-dűlő alatti terület és a Kossuth utcai kertek találkozásánál. A többutcás, 300 pincés pincesoron a legrégebbi évszám 1805-ből való, és a 20. század első harmadáig követhető az építkezés. A völgyben fekvő falun két patak is keresztül folyt, a magas talajvíz
lehetetlenné tette a házaknál kialakított pincékben a termény és bor tartós tárolását, ellenben a kertek végében emelkedő "hegy" kiválóan alkalmas volt erre, így lett a falu éléskamrája. A völgyben fekvő falun két patak is keresztül folyt, a magas talajvíz lehetetlenné tette a házaknál kialakított pincékben a termény és bor tartós tárolását, a kertek végében emelkedő „hegy” azonban kiváló lehetőséget kínált minderre. A hegy a község tulajdonát képezte, a gazdák a falutól váltottak helyet a pincék kialakításához. A pincehegy központi részén található nagypince a Skót Bencések Telki Apátságának dézsmapincéjeként épült a 19. század 20-as éveiben. A pátyi szőlőt azonban szinte teljesen elpusztította a 1870-es hatalmas filoxérajárvány. A pátyi borászok néhány éve nagyobb lendülettel próbálkoznak a pincehegy újraélesztésével. A Pátyi Pincenapok évek óta működő rendezvénysorozatával az önkormányzat és a civilek közösen kívánják felhívni a figyelmet az országosan is egyedülálló pátyi Pincehegyre.
A huszár ezredes, a műgyűjtő és a Helytörténeti Gyűjtemény
A 19. században a falu központjában is építkeztek, ugyanis Splényi Ignác huszár ezredes és felesége, a biai földbirtokos lánya, Szily Mária 1820-ban vettek birtokot Pátyon, és 1825 karácsonyára megépítették a kastélyt. A birtokot a feleség igazgatta, a férj szenvedélyes kertész volt, Bécsből hozatott kertészt, aki a kastély előtti díszudvart és a mögötti kertet megtervezte. Splényi Ignác 1840-ben meghalt, a család a szabadságharcban betöltött szerepe miatt kegyvesztetté vált, el kellett adniuk a birtokot. Splényiné 1857 őszén betegen és szegényen tért vissza Pátyra, házat bérelt, és egy év múlva meghalt. A bécsi jellegű empír kastélyt, amelynek a szájhagyomány szerint 350 db 1848-as puskacsőből készült a kerítése, már előtte a Habsburg-hű Ditskei Várady József udvari tanácsnok vette meg, aki neves könyv-, érem- és műgyűjtő volt. A segítőkész, közösségi tevékenységet vállaló Várady Józsefre sokan kellemesen emlékeztek. 1944 őszén azonban elhagyták az országot, Salzburgba, majd Svájcba emigráltak. Amit nem vittek magukkal, szétosztották megőrzésre, és az épületben is hagytak több mindent. 1945 után a különböző szervezetek más-más célra használták a kastélyt, Páty Önkormányzata 2008-ban vásárolta meg, egyik szárnyában jelenleg az iskolai és községi könyvtár, valamint a Faluüzemeltetés működik.
Ugyancsak az 1800-as évekre esik a provizori (tiszttartói) lak építése, amit 1820 körül emeltetett Faber Sebestyén skót bencés apát. A szerzetesek azonban 1882-ben visszaköltöztek Bécsbe, és a telki apátság területe mint vallási és közalapítványi birtok élt tovább, a gazdaságot a mindenkori tiszttartó irányította. A kúriát 1945-ig a M. kir.József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatóinak a gyakorlati képzését vezető intézők lakták. A pátyiak ezért „tangazdaságnak” vagy „uradalomnak” hívták, 1945 után pedig volt pártház, gondnoki lakás, rendőrlakás, KISZ-klub. Az 1980-as évek végén a Petőfi Mg. Tsz tulajdona lett, és a Biatorbágyi Mezőgazdasági Szakiskola kollégiumaként működött 1993-ig, amikor Páty Önkormányzata közösségi célra megvásárolta, és 1994 óta a Páty Faluközösségért Alapítvány kezelésében a Helytörténeti Gyűjteménynek és különböző kulturális eseményeknek ad otthont, pincéjében pedig 2011 óta a Pátyi Borkultúra Egyesület szervez programokat.
Kirchheim és Zsobok
A 20. század elejétől több ütemben növekedett a község belterülete, a 90-es évektől nőtt robbanásszerűen a település. Bővült az iskola, új óvoda épült, megújult az orvosi rendelő, új patika, takarékszövetkezet, posta, CBA-épület, parókia készült, elindult egy új katolikus templom építése. Számos új üzlet, szolgáltatás nyitott, három lovarda is működik a falu területén. Ismét megszaporodtak a civil szervezetek, az egykor a reformátusok építette kultúrház épületében működő Művelődési Ház színes kulturális programokat szervez, többek között gazdája a május végi-június eleji Pátyi Pincenapoknak is.
Pátyon, noha nincs jelentős számú sváb lakosság, van német testvérvárosa a településnek: hivatalosan 2003 óta testvérközsége a München melletti Kirchheim. 2011-ben pedig elindult a kapcsolatfelvétel a kalotaszegi Zsobok községgel.
Ma Páty lakossága eléri a 7000 főt, óvodájába közel 300 gyermek jár, általános iskolájában 300-nál több diákot tanítanak. Területe 39,3 km2, a Zsámbéki-medencében Budapesttől 20 km-re található település jól megközelíthető tömegközlekedéssel és az M1-es autópályáról személygépkocsival is. A Pátyi-medence átlagosan 180 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, de peremvidékét 210–360 méter magas dombvidék koszorúzza. A gerincvonulatok lejtői festőien szép környezetet adnak, Zöldúton a Zsámbéki-medence összes településére el lehet jutni.
Összeállította: Szádváriné Kiss Mária
